Legyen Ön a First Lady Bloggerina!

Na, anyukám, ha van eszed, jelentkezel! Bloggerina verseny van a Cafeblogon, persze hogy az volt az első gondolatom, ezt én is megnézem magamnak és jelentkezek a csajoskodásra, aztán Chat Gézáné születetett Csak Terézia néven rommá nyerem magam, de aztán szembetaláltam magam a szabályzat erre vonatkozó sarkalatos pontjával, valamint azzal a ténnyel, hogy női témában, női dolgokra, női olvasók kíváncsiak, én meg akár hogy is nézem, csak-csak két mogyi meg egy szafaládé lengőtekézik nap mint nap a gatyámban. Akkor csak írok róla. Nem csak rosszat.

Miért érdemes jelentkezni?

Mert a férfiak uralta blogketrec-harcban most a női cicaharcnak is helyet szorítottak végre. Most nem blogokat díjaznak, mint a hvg-s Goldenblog esetében, hanem kimondottan a női írókat és közülük is azokat – nem győzöm elégszer hangsúlyozni – , akiket még nem pénzel senki sem. Vagyis nem kell attól félni, hogy a Chili&Vanília írónője keresztbe alázza a mezőnyt és bezsebeli a győzelmet. A Cafeblog tényleg a csiszolatlan gyémántokat, az eddig elbujdosott tehetségeket keresi. Alábbiak fényében merem azt állítani, hogy nem túl nagy a konkurencia. Számszerűsítsünk? Ahhoz, hogy egy blog az Index blogketrecébe kikerüljön, 15.000 blogot kell legyűrni minden egyes nap, míg a bloggerina versenyen pár százan vannak a jelöltek. Jóval kisebb a mezőny, de az aranyérem akkor is ugyanakkora dicsfénnyel ragyog. És végre a bloggerek nem érzik úgy, hogy leszarják őket.

Mit veszíthetsz?

Egy Samsung laptopon kívül, amit potom 270 ezer kemény magyar forintért vágnak utánad a piarcon? Egy Nők Lapja Café munkalehetőségen kívül? A szakmai elismerést. A verseny egyik nagy dobása – gondolom, ezt  férfi találta ki, nőnek azért ennyi esze nem lehet, hehe – az, hogy a zsűritag tényleg olyan emberekből áll, akik láttak már betűket monitoron (is).

Ki a f#szomék ők?

Jakab Kriszta a Nők Lapja Café főszerkesztője. Nyilván van tapasztalata és tudja, kit keres magának, végülis ő lesz a nyertes főnöke. Mondom, hogy nem szarral gurítanak, kösd fel a tangabugyit, anyukám, és úgy bökj a jelölésre! De legalább szerezz be egy új helyesírási szótárt. Dulai Péter volt Indexes, a sportgézás csávó férfi szemmel olvassa majd az értékes pályaműveket és még egyszer, lassan mondom, hugica, sport-új-ság-í-ró, tehát tényektényektények és nem arra kíváncsi, szökött-e könny a szemedbe, mikor meghallottad a közös számotokat. Egyébként minek hallgatsz SP-t? Aztán itt van Hódos Hajni és Sixx. Sixxbazmeg!!! Jól hallottad! Menő bloggerek. Ők tényleg tudják, hogy a bloggerkedés nem éppen az a vígan kávét szürcsölgető, egész nap csak internetezek és ezért még pénzt is kapok álommunka, ahogy azt sokan hiszik. Hódos Hajni története amúgy is a hángériendrím: annak idején a Velveten kommetelt, így hívták meg a Malackaraj blogra, szerzőnek. Remélem, ebből az egy sorból azért érezzük, hogy k#rvára van remény. (Már csak azért is nagyszerű ez a tündérmese, mert az érem mindkét oldalát hűen ábrázolja. Egyrészről, hogy a poszt írója elolvassa a bejegyzéshez hozzáfűzött ’k#csög’ kommenteket, nem engedi szabadjára a posztot, amint az élesedett; másrészről, hogy a szűnni nem akaró köpködés helyett sokkal okosabb, szépen csendben maradni bazmeg és értelmes, igényes, ne adj isten kreatív hozzáfűznivalót megfogalmazni, ami végül megkaphatja méltó elismerését. De legyen elég ennyi a mai tanmeséből.) Ezek után és a Malackaraj mellett egy időben, nem kis energiát beleölve, sokszor az undort – ahogy azt kell, csak a papa kedvéért – szépen lenyelve, a Hogyvolt blogon levezényelt két széria ValóVilágot, Alekosz feleségkeresését, meg amíg bírta lendülettel, addig a magyar közszolgálati televízió önpusztító, kamikaze sorozatát, a Marslakókat is. Csak ez utóbbiért is kijárna a nem létező Adamatium érdemrend. De írt fociblogot az Indexen és a Hír24-re is posztolt, elég faszákat. Jelenleg Ő a Cafeblog egyik dedikált embere. Azért ez karrier, na. Sixx a Comment:com és a Hogyvolt blog motorjaként ismert, de ha az Index impresszumába belepislogunk, akkor láthatjuk, hogy Ő sem csak egy mezei blogger, hanem az Index 2 egyik felelős szerkesztője. Sixx biográfiájába nem mennék bele, hisz az adrenalin blogon olvasható magvas interjúból minden fontosabb infó megtudható. Amit aláírhatok, hogy a néphiedelemmel ellentétben, – amit a sok kedves kommentelő szentírásnak, de minimum rögvalóságnak tart, hogy Sixx egy tunya fasz, aki nem csinál szart se és mégis az Indexes újságírók közé tartozik, akik közül amúgy is mindenki egytől egyig, az utolsó kávéfőző titkárnőig, mindenki egy emberi formába ömlesztett, nagy rakás, tömény műpénisz – jól csinálja, amit csinál. Ha nem így lenne, akkor nem lenne ilyen titulusa az Indexnél és nem lenne a UPC Tévézni Rakenroll ’kampányának’ az arca. Meg a hbo.hu-ra se írna. A lényeg a lényeg, Ő is tudja mi fán terem a blogbejegyzés, elvégre 2006 óta több mint 12.000 posztot megírt már, ami rohadtul nem kis munka, bármennyire is könnyűnek látszik ez a popszakma.

Mi van még?

Részemről semmi. Szépen elültettem pár tanácsot azt hiszem és bár nem akartam ennyire szájbarágósan megmagyarázni, hogy mennyire hánytatott a bloggerek sanyarú élete, de valahogy csak nem tudtam leállni. Bocs. Záróakkordként itt egy kis utolsó löket. Sokak fejében megfordult már az a kérdés,  meg lehet-e élni a blogolásból? Nos, most itt a szembesítő válasz: a Bloggerina pályázattal, ha jól írsz, kisanyám, akkor most belenyúlhatsz a tutiba. Még a végén gratulálnom kell a verseny szervezőinek, és akkor mi lesz a legendás rosszmájúságommal?!