A 2012-es év nem kevés olyan intézkedéssel szolgált a fiatalság számára, mire föl joggal érzik úgy, hogy egy személyes találkozó esetén bármikor gond nélkül lebólintanák a Tisztelt Miniszterelnök Urat, továbbá Hoffmann Rózsát is csak a legbarátságosabb körökben neveznék dögevő hárpiának. Rögtön az év elején sikerült belendülni a susnyásba azzal a határozattal, miszerint hallgatói szerződéssel kötik Magyarországhoz a (3 év múlva) friss diplomásokat. Aztán jött a tandíj, ami nem tandíj, meg a keretszám, ami ugyancsak nem az, aminek hangzik. Vegyük sorra, ki mit állít!
Mit mond Hoffman Rózsa?
Rózsikánk, a tipikus közszférás karrierista archetípusa az alábbi videóban az azt firtató kérdésre, hogy mikor 2008-ban kikeltek a tandíj ellen, miért nem említették, hogy szerintük szükség lenne rá, ha más formában is (ahol más formán azt értik: más a neve, mint arra nem sokára kitérünk), a következő mondatot volt képes kipréselni magából:”Nem az ellenzék dolga, hogy kidolgozza azokat a javaslatokat, melyek megoldják a felsőoktatás problémáit!” Magyarul Hoffmann, és a kurzus, melyet képvisel, meg van győződve arról, hogy a mindenkori ellenzék, mint olyan, csak arra való, hogy keresztbe tegyen az aktuális kormánynak – ők is végig ezt tették, érdemi javaslatok nélkül (mert ez nem az ő dolguk), és jelenleg is úgy gondolkodnak az ellenzékről, hogy velük nem kell egyeztetni. Nos, ez a jól működő demokráciákban nem egészen így van. A parlament a népképviselet helyszíne, és az ellenzék azért van, hogy azoknak az érdekeit képviselje, akik történetesen rájuk szavaztak, még ha kisebb arányban is. A mindenkori kormánynak pedig elviekben meg kellene hallgatnia az ellenzéket, és velük együtt alakítania rendelkezéseit. Az, hogy jelen esetben erre semmi szükség, mert kétharmaduk van, az nem azt jelenti, hogy az ellenzéknek nem kell részt vennie a munkában, és el kell, hogy keserítsünk, Rózsi, de ellenzékben is az lett volna a dolgotok, hogy javaslatokat tegyetek, mert ezért kaptátok a fizetéseteket!
Mit mond Giró-Szász András?
Aszongya a politológusból (tipikus túlképző büfészak, csak hogy érezzétek a törődést) lett kormányszóvivő, hogy a röghözkötés marad, mert nehogymá’ “közpénzből finanszírozzuk későbbi jóléti országok szakembereinek tanulmányait”. Szerintünk ennek valahol még értelme is van, az erkölcsi mondanivalójáról nem is beszélve, viszont egyrészt az egyetemisták esztétikai érzékét pont, hogy a tálalás buzerálja: az “ez Neked jó, ezt Érted teszem” szintű belebeszélés édeskevés. Miért lenne jó Magyarországon maradni, majd éhbérért a belünket kidolgozva, és a fűtéstől elzárt egyszobás garzonban szép csendben az örök vadászmezőkre távozni? Az van, hogy a friss diplomások nem azért dobbantanak ám percekkel a papír kézhezvétele után, mert igaz magyar vér helyett a rosszindulat fekete salakja kering az ereikben (a Metropol felmérése szerint tízből kilenc ember/hallgató itthon képzeli el a hosszútávfutó életét), hanem azért, mert itthon maradni szopás. És az idővel egyenes arányban egyre nagyobb szopás lesz. Többek között azok miatt, akiket Giró-Szász e pillanatban képvisel, és akik nem hogy semmit nem tesznek azért, hogy itt élni ne legyen ekkora szopás, de a látszatintézkedéseikkel, és azzal, hogy egy, a 3D-nyomtatásra a borjú és az új kapu esetére emlékeztető módon rácsodálkozó nettó idiótát tettek meg a gazdaság első emberének, még tovább mélyítik a válságot. Nem az a megoldás, hogy jogi úton kötelezzük az összes szerencsétlent arra, hogy a hazájában maradjon, hanem az, ha élhetőbbé tesszük az országot, és elérjük, hogy az emberek itt is akarjanak, és tudjanak is maradni.
Mit mond Pokorni Zoltán?
A már említett videóban a volt oktatási miniszternek is felteszik a kérdést: mi változott a 2008-as nagy tandíj-ellenes tiltakozás óta? A választ szó szerint idéznénk: “A tandíj neve.” Nem ez az első eset, hogy Pokorniból, a Fidesz volt elnökéből, és jelenlegi alelnökéből kibukik az őszinteség. A Schmitt-ügy kapcsán annak idején ő volt az egyetlen olyan képviselő a kormánypárti frakcióban, aki azon a véleményen volt, hogy amennyiben a bizottság megállapítja a plágium tényét, az álamfőnek le kell mondania. Pokorni nyilván tisztában van – és volt 2008-ban is – vele, hogy az ingyenes felsőoktatás hülyeség, és tandíjra szükség van (hogy miként, kiderül a következő bekezdésből). Ugyanakkor saját állítása szerint azt is szóvá tette a frakcióülésen, hogy ez a jelenlegi szabályozás, és az azt övező kapkodás teljesen elhibázott dolog. Hogy a francba van az, hogy Pokorni látványosan nem ért egyet saját pártja és kormánya lépéseivel, de mégis asszisztál mindehhez? Erre vonatkozó vadabb elképzeléseinket inkább nem ismertetjük (azt meghagyjuk az Összeesküvés-elméletek rovatunknak), legyen elég annyi, hogy mi Pokornit azon Fideszesek közé soroljuk, akikben szunnyad némi értelem és józan ész is. Szóval akkor leginkább azt kérdeznénk, hogy ha az értelem megvan, akkor hol hagyta a gerincét, ami ahhoz kell, hogy végre nyíltan és egyértelműen (nem pedig a frakcióülés zárt ajtói mögött) állást foglaljon olyan kérdésekben, melyek a szakterületét, és eredeti hivatását érintik olyan időkben, amikor erre minden eddiginél jobban szükség volna?
Mit mondanak a fiatalok?
“Nem lesz diplomás értelmiségi Magyarországon!” Nahát, ettől cidrizik minden rangosabb beosztású főmufti, hogy csak hülyébb emberek lesznek nála. Akkor lesz egy csomó szakmunkás, visszatér a vaskor, szürkemarha tenyésztés, a 4G-s hálózatot egy az egybe bedózerólják, jöhet vissza a távíró, autópályák azért maradhatnak, de innentől már csak murvával lesznek leszórva a földutak. A Mol-os benzint is talicskákkal fogják hordani Szibériából. Mivel villamosmérnökök se nagyon lesznek, ezért áram se lesz nagyon, így az utolsónak majd nem kell azzal bajlódnia, hogy lekapcsolja a villanyt. Komolyra fordítva a szót: a kormánynak egyértelmű célja, hogy minél kevesebb értelmes ember legyen az országban, mert az értelem köztudottan a demagógia ellensége, nekik pedig az utóbbiból rengeteg van, amit még szét kellene hordani. Azt mondják: túlképzés van egy csomó szakon (egyetértünk, például politológusból, mint említettük), a kis köcsögök elhúzzák a tanulmányaikat, és ráadásul sokkal jobb lesz, ha ezentúl a piac határozza meg a felsőoktatás kereteit. Ez utóbbi valóban csúcsszuper volna, hisz egyrészt valóban racionálisabbak lennének a keretszámok, másrészt pedig a hallgatók sokkal biztosabb jövőképpel állnának neki tanulmányaiknak (nem utolsó sorban a saját hazájukra vetítve). A helyzet azonban az, hogy erről jelenleg szó sincs. Az, hogy karácsonyra (mintegy ajándék gyanánt) a kormány kiadja majd szakokra lebontva a bekerülés feltételeit, az nem egyenlő azzal, hogy a piac diktálna. Nem csak azért, mert eszük ágában sincs a piaccal akárcsak köszönő viszonyban lévő szakembert megkérdezni, hanem azért, mert ennyi idő alatt ki a fenét is lehetne leültetni egy tárgyalóasztalhoz, pláne karácsony előtt. Apropó karácsony! Karácsonyra datálni egy emberek tízezreit (és közvetve természetesen jóval nagyobb tömegeket) érintő fontos döntés kihirdetését, aztán ismét a keménykedésre voksolva elnapolni, és bejelenteni, hogy így is-úgy is szopni fogtok, azért nagyon király, mert ki az az állat, aki karácsonykor tüntet? Nos, hamarosan megtudjuk, tekintve, hogy már a diákok is rájöttek: ezek csak az erő nyelvét értik…
Kommentek