Ha már beleálltunk a célkeresztbe, akkor nem fogjuk vissza magunkat. Gondolok itt az Enter kettő darab szerkesztőjére a múltkori politikai felhangú cikkek miatt.. Ez alkalommal sajátos módon fogunk, de hogy legyen kire mutogatni, csak én, Chat Géza írok egy felszólalást,aminek se vége se hossza, értelme meg pláne, de a politikára ugranak a népek, és majd rám is lehet mondani, hogy ez a Chat Géza egy f#sz b#zmeg. Közöm nincs a politikához. Én szóltam előre.
Mondjon le Mindenki!
De ne csak a parlamentben, a mélyen tisztelt házban, hanem panel nyolcadikon, a kétszáz négyzetméteres családi házban, a Budai várban, a hétvégi házakban, a szőlőhegy pincéjében, a belvárosi polgári lakásban az utcafronton, vagy magán az utcán lakók is mondjanak le!
Más szemében a szálkát is, ugye? Olyan könnyen mondunk ítéletet mások felett, mintha egy zacskó szotyi inteligenciájával bírnánk, pedig aztán mennyire hű de okos a magyar. De hogy valaki tényleg kiálljon a hétköznapi emberekért, na az már kurvára senki asztala sem, ahogy így elnézem. Hol és mikor kérdeztek meg bármiről is az elmúlt x évben? A híradóba nyilatkozik az utca embere, hogy nincs ez így jól, kérem, az aztán igen derék dolog mondjuk, csak rohadtul nincs értelme, meg arra se figyel senki, hogy a Marika néni öt szórólapból vadássza össze, hogy melyik üzletláncnál tud tíz forintot spórolni a párizsin meg a két napos zsemlén. Nyilván nem lehet mindenről népszavazást indítani, mert akkor is csak puffognánk, hogy így nem jó, meg úgy nem jó, pláne még lassabban történne bármi, ami miatt állandósulna a kormányváltás. Soha semmi nem lesz jó. Ez ám a hozzáállás, mi? Ha minden úgy működne, mint a Maggi instant leves, persze az sem lenne az anyám féle vasárnapi tyúkhúgy leves, de egy jó öt percig Hawwaii, diszkó, party-kurvák feeling tombolna a belemben. Változást ide, de azonnal! Hiába egy jó terv, legyen az faék egyszerűségű vagy hosszútávon kifizetődő kicsit szopó, de majd nagyon nagyon jó lesz később terv, nekünk egyik sem jó. Róma márpedig egy nap alatt épüljön fel, b#sszameg! Azt mondod lesz autópálya, akkor itt az eszköz, menj és lapátold az aszfaltot barátom, hogy két hét múlva már csapathassam neki a Suzukival.
Természetesen mi választottuk ezeket az embereket – és nekem most ne jöjjön senki, hogy márpedig ő aztán nem, mert igen – mi tehetünk mindenről. Született egy kis Panda a Szegedi állatkertben? Az is a mi hibánk. Ott rohadjon meg ahol van, szülessen az a természetbe, azt is én etessem? Én adózok, azaz én pénzelem az államot, én vagyok az állam főnöke. Nehogy már! Akkor az állam ne az állatkertre bassza el az én pénzemet, ombre! Azért a jóból is megárt a sok, a mondó vagyok. Tetszik érteni remélem, hogy minden szart mi termelünk, és bár rohadtul nem finom, mi is nyeljük le szépen, csak a papa kedvéért, na még egyet aranyom.
És mivel minden jó beszédbe kötelező jelleggel, minden ok nélkül bele kell keverni a vallást, ezért jogosnak érzem tiszta szívemből azt mondani, hogy ejnye-bejnye ti kis rossz keressztények! Hogy jön ahhoz bárki is, hogy nyíltan üzengessen más vallási – ha úgy nézem, akkor faji – beállítottságú embereknek, amikor még a helyi kocsmákban sem tűrik az ilyen beszédet. Mindenkinek lehet szabad véleménye, de nem kell oktalanul más szájába fröcsögve ordítani, hogy ki miért egy oltári nagy f#sz. Sajnos mégis ez megy, mert eddig terjed a tudomány, ezt érti a paraszt. Illetve azt hiszik, hogy csak ezt érti a paraszt, de egyáltalán nem kéne lebutítani a közlendőt, hogy az Európa Pékségben megmikrózott tavaszi tekercsek is felfogják a hót egyszerű mondandókat, lehet ám, hogy nem vagyunk mi idióták, de ha mégis, akkor ott a Google, meg a Wikipédia, az majd jól megmondja mi a rögvalóság. De nehogy már fáradoznom kelljen, megspórolják nekem a jóemberek és egyértelműen megmondják, hogy ez ezért egy fasz, ő meg annyit csalt el az én zsebemből, ő meg kicsoda egyáltalán, hogy szólni merészel, és így tovább.
A sok kirakatbábu A4-es lapok mögé bújva, oda se figyelve egymás mondandóira, mutogatnak, köpködve ócsárolják a másikat. Neveket skandáltatnak velünk, hogy egy embert utálva gyűlöljünk egy egész csoportot és véresen habzó szájjal üvöltsük a főtéren, hogy TAKARODJ. Eddig csak egy valaki mondta: ezt bizony jól elkúrtuk. Na gratulálunk, de az őszinte beismerés csak a legalja ám a teendők listáján, mert ettől még nem lesz jobb a helyzet, legfeljebb röhögünk egy jót, hogy egy politikus kimondta a “k” betűs szót. Ebben az esetbe sem történt megváltás, se ipari forradalom 3.0, de a sárvetőgép az egyből bekapcsolt az ellenzéki oldalon és már mehetett is az anyázás. Szép.
Ha a nagy összetartásban, a szeressük egymást gyerekek szivárványos égboltja alatt elfeledkeznénk egymás pénztárcájáról, nemi beállítottságáról, vallásáról, faji hovatartozásáról és csak a közösség érdekét tartanánk szem előtt, nem az ÉN, ÉN, ÉN!-t erőszakolnánk másokra, az már túlontúl szép lenne. Ez nem a végső elkeseredettség, ez a valóság, sajnos.
Kommentek