…mer’ különben meghalsz.
Na persze. Ha valaki nem tudta volna, november utolsó péntekén, jelen esetben november 30-án volt esedékes a Ne vásárolj semmit! nap, ami azért jó, mert jó. Persze, hogy egy oltári nagy F#SZSÁG. Nekem ne! Ne mondja meg senki, hogy mikor mit vegyek, vagy mit ne. Ha megkívánok egy sört és pont van 139 jó magyar valutám, hogy vegyek egy Sárkányt, akkor bizony nem fogok szomjan dögleni, az rohadt élet. De ha ne adj isten meglátok egy Pepsi reklámot, még jó, hogy fejvesztve fogok rohanni a sarki áfészbe egy kisdobozosért, mit nekem Ne vásárolj semmit! nap. Az igazi buktató a sztoriban az az, hogy alapvetően azt feltételezi, az emberek hűtője folyton tele van minden földi jóval, mert az ugye ki van csukva, hogy előző este pont elfogyott a kenyér, meg a párizsi, de még a májkrém is. Ez esetben, merthogy november 30-a lévén, nem veszünk semmit, szép csendben összeaszódunk a nappali közepén. De persze nem kötelező az éhhalál, menjünk át szépen a barátokhoz lejmolni, mert azt mindenki szereti. Nem beszélve arról, hogy milyen csudijó móka kéregetni.
Amiért még kiakasztóbb ez az egész, hogy a magyar reklámok nem is annyira nyomulósak. Mivel mindent Amerikához kell hasonlítani ezért ez sem lesz most másként. Az amerikai reklámok olyanok, hogy ej. Volt szerencsém belecsúszni pár (Livestream) NFL közvetítésbe, ahol nem voltak restek vagy több tucatnyi reklámot belepumpálni az akciók közti részekbe és azoktól a mekdönci, burgerking, pizzahut kedvcsinálóktól nem kis nyáltenger indult meg a pofaszerkezetemben. A sok Volvo meg Ford reklámtól is kedvem támadt a legközelebbi kereskedésbe betérni, egy benzinzabáló batárba bepattanni, padlóig nyomni a gázpedált és szigorúan kézifékkel kanyarodni. A kolbászból font kerítésekről szövögetett álmaimat már nem is említem ezzel kapcsolatban. A lényeg, hogy ez Amerika, ami közel sem egy súlycsoportban mozog Magyarországgal. Speciel én még egyszer sem éreztem úgy egy Danone Aktívia reklámot látva, hogy kell egy raklapnyi, de azonnal, bármennyire meggyőzően mondta Szulák Andrea, hogy ez bizony nem csak finom, de kajak rendbe is vágja a görcsös női gyomrokat. És akkor most itt van ez a Ne vegyél semmit! nap. Na mentek ti a f#szomba! Nyilván nem a napi betevő megvételéről szándékozik lebeszélni a jó polgárokat, hanem az amúgy felesleges, életben maradáshoz totál szükségtelen dolgok megvásárlásáról. De most komolyan. Egy 5000 Ft-os tétel megvásárlását is minimum egy hónapig tervezem – mert nem vet fel a pénz, az a böszme nagy igazság -, és akkor sem veszem meg végül, mert atom nagy spúr vagyok. Nem veszek kétnaponta 3D tévét plusz házimozirendszert, vagy telefont, cipőt, kabátot, pólót, zoknit, magyarán bármit ami nem étel. És van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezzel nem vagyok egyedül, mert a jólét az továbbra sem dívik kis Hazánkban. De egyáltalán nem ide akarok kilyukadni. Ami egy újabb fintoros csavar, ebben vásárlástól óva intő történetben, azon kívül, hogy szerintem aki számon tartja, az sem tartja be, hogy az amerikai Black Friday után van egy héttel. Erről nem kívánok részletekbe menő kiselőadást tartani a lényeg, hogy Hálaadást követő napon a nagyobb bevásárlóközpontok – és persze a bennük lévő üzletek is, még mielőtt valaki beszólna – már hajnali négykor tárt kapukkal várják a minimum 50%-os leértékelésekre kiéheztetett tömeget. A diplomatikus megfogalmazása ennek az ünnepnek úgy néz ki, hogy ezen a napon veszi kezdetét a karácsonyi szezon vásárlási dömpingje, vagy a primók nyelvén szólva : Mától kezdve lehet irgalmatlan pénzeket elb#sszni december 24-ig.
Ez az egy napos pénztárca sztrájk leginkább semmire sem való. Nem ettől fognak csődbe menni a vállalatok, de még a csőlátású, hiszékeny vásárlók sem fognak megvilágosulni, mert amíg egy társadalmi rétegnek a luxus olyan, mint másnak a levegő, addig meglesz a kereslet és a kínálat, hogy eltunyuló testünket és eltorzult lelkünket kényeztessük.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: