De már én is túlzással indítok, mert konkrétan csak egy filmet kívánok megnevezni, melynek egy párbeszéde kísértetiesen emlékeztet a mostani belpolitikai helyzetre. A dialógus a kormányzó és kampánymenedzsere között zajlik, a választási dömping idején.
– Támogatjuk az oktatást, egyenlőséget teremtünk, szakmát adunk a fiataloknak és megakadályozzuk, hogy eladósodjanak a diákhitel révén. – Olvassa a kormányzó
– Mindez remek, de legyen kötelező és ne önkéntes. – Mondja a kampánymenedzser.
– Ez népszerű lesz. – Ironizál a kormányzó.
– Kötelező. Aki betölti a tizennyolcadik évét vagy leérettségizik, két évig szolgálja a hazáját, akár a seregben, a békehadtestnél, vagy ültessen fákat, kit izgat? Cserébe kifizetjük az egyetemi tandíját. … Az benne a szép, hogy aki betöltötte a tizennyolcat vagy nagykorúsított, mind benne van. Miért is ne?
– És a többiek?
– Nem szavazhatnak. Túl fiatalok. Nagy kár. (tovább…)