Ingyen jó lét, koszt és kvartély? Nekem? El sem hiszem, de tényleg nem. Nem tegnap volt, hogy a Bónusz Brigád kilőtte az éterbe az Álommeló felhívást, de akkor bizony másfél napon keresztül én is csak ezen fantáziáltam. Ezt a havi 400.000-et is úgy elköltöttem fejben, mint a lottó ötöst, szemem se rebbent közben, de azért csak-csak befigyelt némi vakfolt a történetbe. Az Álommeló faék egyszerűségű piktogramokkal megtámogatott netes barlangrajza itt tekinthető meg, de gyorsan felvázolom, hogy mi is itt a lényeg. Havi 400.000 Ft fizetéshez hozzáb#szódik némi 500.000 Ft költőpénz, amit egy Macbook Pro-val, meg egy vadi zsír iPhone 5-ös telefonnal fejelnek meg. Ez kész csoda b#zdmeg. Ha öreg lennék spontán kapnék infartkust meg agyvérzést egyszerre, de így csak a protkómat kell összekaparnom a földről. Ez mind szép és jó, de mindig van egy “de.”
Ha csak a számokat, meg a Cafetériát nézem, akkor ez tényleg egy álommeló. Leszámítva a már említett összeg többszörösét is megkereső nagyvallalkozókat, mert nekik már így is fenékig tejfel az élet. Pláne jó, hogy ezért az anyagi üdvösségért, csak önmagunkat kell kényeztetni. Legjobb állásajánlat evör, nem azt mondom, hogy nem, de nem árt jobban átolvasni a pályázati feltételeket, és úgy vágni bele az Álommelós küldetésbe.
Egy évig fix meló, mekkora jóság ez már. Igen, feltéve ha nem vagy a Skoopy Kft-hez tartozó Bónusz Brigád ellenséges cégének az egyik beépített embere, ha nem vagy diák – vagy emiatt halasztasz egy évet, de zokszó nélkül ám ,b#zdmeg – , és a többi. Ebben az egy évben Álommelós vagy, nem csinálhatsz mást. Olyan ez, mint a jó hasmenés, ha menni kell, akkor menni kell. Ebben az egy évben minden – a munkához köthető – írás, videó és fotó felett a Bónusz Brigád, mármint a Skoopy Kft fog rendelkezni. Minden szellemi terméket kéretik leadni a portán! Magyarra fordítva ebben az egy évben nem vagy más, mint egy kib#szott robot, írod a sz#rokat, csinálod a videókat, és k#rvára bekussolsz!
Egy évig a te arcod lesz egy bizonyos vásárlói réteg középpontjában. Igen, ez azt jelenti, hogy el kell k#rvulni és egyfajta low budget celebbé kell válni, azt meg ugye nem szeressük. Igaz, hogy megismerne a Marika a helyi áfészben, de azért nem mindig jó ez a fajta kitüntetett szerep. Mi lesz ha letelik a már sokat emlegetett egy év? Akkor újra munkát kell találni és így már lehet, hogy lesz egyfajta hendikep, hogy egy teljes évig a te pofád virított az interneten. Igen, akkor bizony nagy esély van rá, hogy te leszel az a barom, akin a fél HR részleg fog visítva röhögni, akit emiatt nem fognak majd felvenni.
Igaz, hogy “csak” szolgáltatásokat kellene tesztelni, de azért gondoljunk csak bele. Az elején minden a legnagyobb f#szaság, masszíroztatom a löttyedt seggem, étterembe járok zabálni, puccos fodrászatban vágatom a hajam, szétszolizom az agyam, meg mi egyebek. De van úgy, hogy Wellington bélszín helyett jobban esne egy f#sza vajas pirítós, akkor azt megírni is pont olyan lesz. “Ú b#zmeg de jó volt ez a fancy étterem, pont úgy szolgáltak ki, mint bárhol máshol, bezzeg Peep Show-t tesztelni azt soha sem kell, a rohadt életbe.” Az obszcén szavak elkerülése cikkely is óva intett, hogy jelentkezzek Álomcsicskásnak. Nem mondom, hogy én vagyok a trágár szavak ateista pápája, de van úgy, hogy egy élmény, egy esemény felfokozott hangulatát, csak ilyen szintű fokozással lehet visszaadni, mert ha azt mondom, hogy: “Nagyon izgalmas volt a hegymászás, amit a Bónusz Brigád tagjaként kipróbáltam. Megálltam a szikla tövében és azt hittem, hogy kész, végem van, tuti nem megyek fel, de a szakemberek megnyugtató magabiztossága és profizmusa arra sarkallt, hogy bebizonyítsam magamnak, én megcsinálom kötéllel azt, amit Bear Grylls kötél nélkül is simán megtesz, fél kézzel, fél lábbal, fél testtel.” akkor azt nem érezné át senki, meg túl szofisztikált, hosszú és unalmas – vagy csak simán: buzis – lenne ; de ha így mondom, hogy: “Fú de nagyon durván ott volt a múltkori hegymászás. Csak háromszor fostam le a bokámat a sziklafal tövében, mire rám aggatták az összes hevedert. Nekifeszültem kicsit, de a hegymászó ombrék pikk-pakk felrántottak a szikla tetejére, és amikor onnan lepislantottam, na akkor szloppant ki majdnem az agyam a súlytó gravitációtól, b#zdmeg. Félelem és rekettyés, apikám.” alap, hogy vágnám a tényállást és kapásból másznék az emeletes ágyam tetejére, hogy melegébe érezzem a feelinget.
A teljesítés is kicsit mintha necces lenne. A mai kor gyermeki rommá internetezik az agyukat, szóval ebből kiindulva csak nem lehet megerőltető heti háromszor feltölteni egy blogbejegyzést. De igen. Nem ma, meg nem is tegnap kezdtem a blogolást, szóval egyáltalán nem úgy van az, hogy majd a téma adja magát, mert akkor is frappánsnak kell lenni, amikor az ember egyáltalán nincs humoránál, mert megdöglött Cirmike például, meg egy csomó egyéb sz#rság, vagy hogy ne sértsünk meg senkit például. De ha más nem is, úgy kell fogalmazni, hogy ne küldjenek el minket a jó k#rva anyánkba. Nagyon egyszerűen szét trollkodhatják az ember önbizalmát, és akkor már még kevesebb kedve lesz az embernek legközelebb leülni és elvégezni a napi robotot. Ez csak az írásra vonatkozik. Egy rendes, igényes videó bejegyzés még több odafigyelést igényel. Többször végignézni a nyersanyagot, struktúrát, ívet adni az egész f#stalicska bejegyzésnek, előre megírni a videóra felmondott szöveget, vágni, effekteket berakni, és még egy raklapnyi olyan dolog, amihez egyáltalán nem is konyítok. Itt az a kihívás, hogy ne utáljuk meg saját pofánkat, vagy hogy elég alacsonyra helyezzük azt a bizonyos mércét ahhoz, hogy ne köpjük szembe magunkat, akárhányszor elmegyünk a tükör előtt. Ezek az apróságok is a fosztó képzőt jelentették a tekintetben, hogy ne legyek akkora barom, hogy jelentkezek Álommunkásnak. Pedig megnéztem egy-két beérkezett videót, amiken felbuzdulva gondoltam úgy, hogy inkább megváltom a világot, készítek egy videót és megnyerem az egészet a p#csába, minthogy ezek közül a gyászhuszárok közül válasszanak valakit. De letettem magasztos vágyamról, jobb ez így mindenkinek. Anyám is jobban alszik éjjelente.
Egy-két nevesebb ember is bekerült a Bónusz Brigád mókuskerekébe, hogy legyen mit a tejbe aprítani a száraz kenyérhéjon kívül. Itt lehet a beérkezett pályamunkákat megtekinteni és értékes perceket a kukába kib#szni. Az Álommelóról álmodozókról majd lesz egy külön bejegyzés, külön kategorizálva az agyhalottakat, a szimplán esélyteleneket, meg a lehetséges befutókat. Ezzel is kisegítve a Bónusz Brigád csapatát. Nem kell megköszönni.
