Enter

Egy sóher vallomásai

Hülyének is megéri

Csóró vagyok. Mindig is az voltam. Úgy is mondhatnám, hogy Lázár János világképe alapján nem érek túl sokat. Mert ugye az ember annyit ér, amennyit magának megtermel. Én kurva keveset termelek. De legalább azt tudom, hol fogom elkölteni.

A csórósággal tulajdonképpen nem is lenne gondom, már kajakra megszoktam – az őseim is csórók voltak, a szomszédok is azok, sőt, aki felénk gazdagnak számít, máshol még az is csóró lenne, persze ettől mi még ferde szemmel nézünk rá, amiért valódi tápot ad a kutyának ebédmaradék helyett (ami nincs, mert nem pazarolunk). A hosszú évek csórósága nyomot hagy az emberen, beléivódik, mint a cigarettaszag a báli ruhába, így aztán ha nagy ritkán mégis pénz áll a házhoz, én már akkor is megnézek magamnak minden fillért, mert erre vagyok idomítva. A vásárlást nem csak az örökös számolgatás miatt utálom, hanem mert az üzletek, meg forgalmazók mindig ilyesmikkel jönnek, hogy “minőség kedvező áron”, meg “bizonyíték, nem ígéret”, pedig nekem kajak nincs pénzem minőségre, és bőven elég lenne az ígéret is, ennyi év után már úgysem tudnám megszokni a téliszalámi ízét, vagy az automata váltót. Egyszer mondjuk ettem kaviárt, ajándékba kaptuk rokontól, de olyan volt, mintha halízű mákot ennék, szóval én inkább maradok a szardíniakonzervnél.

Ha hiszik, ha nem, parizerből például 36 különböző módon tudok vacsorát készíteni, és ebben 6 mikrós recept is van. Kár, hogy lerohadt a mikrónk, mondjuk fel voltam rá készülve, hogy nem lesz egy örök életű darab, mikor levettem a Tescoban a polcról. Szóval újat kell venni, mese nincs, elvégre ki a fenének van ideje rendesen főzni, mikor két perc alatt megmelegszik az S-büdzsé virsli a mikróban. Kerestem tehát boltot, és hálistennek végre találtam olyat, amit a magunkfajtának találtak ki. Semmi duma minőségről, meg NASA-technológiáról, viszont azt legalább tudom, hogy a Sóher Sanyi, aki ott spórol, ahol tud, na ő is ott vásárol, és akkor az rossz hely már nem lehet. Mert hülye azért nem vagyok, de csóró, na az kurvára.  

Reggeli közösségi buzizás

Erre kellett kelnem, hogy a Kívül tágasabb blogoldal lehozott egy levelet, amiben egy apa ír a fiának, hogy nem kell szégyenkeznie a saját szülei előtt,  sőt, baszott jól mutatnak együtt a barátjával. Ugyan a poszt szerzői is megpendítik a levél bullshit faktorát, hogy az egész csak kamu, ne adj isten valami meleg propaganda, de amit a homofób kommentelők elműveltek, na az valami félelem. Nem nagyon értem, mire föl ez a buzizás.

Csak, hogy más mondásával és látásmódjával takarózzak, Louie CK – aki amúgy magyar származású amcsi stand up komikus, kb. a legjobb a szakmában – találta azt mondani, hogy “nem értem miért morognak az emberek a melegek miatt, elvégre nem az van, hogy heterók kertjébe járnak át leszopni egymást.” Na, hát pont ezt a véleményt osztom én is. Ellenben a köcsög kommentelők, akik nem ismernek se Istent, se embert, gondolkodás nélkül buzi fasszopóznak egy olyan szöveg láttán, amiben aztán tényleg semmi kivetnivaló nincs. Aztán a nagy hévben már nem is a kedves heteró papa meleg fiának írt könnyfakasztó, szívet melengető sorait fikázzák, hanem sorstárs kommentelőkön élik ki aberrációjukat, ha már az asszonyverés úgy sincs napirenden manapság.

Nem kampányolok én a szivárványos szebb jövő mellett, csak az emberi gonoszságot és az értelmetlen kurvaanyázást nem tudom akceptálni. Sajnálom. Lehet ezért engem ekézni, elővenni majd egy jövőbeni állásinterjún, de tartom magam ahhoz, hogy egymást lefasszopóbuzigecizni csak pontosan és szépen érdemes, mert érvek nélkül mit sem ér a trágár szavak tömkelege, az csak úgy marad meg, mint üres pocskondiázás egy bébipöcsű impotens szájából, aki csak a buzikra képes verni a nyálát. Már bocsánat.

Seth Macfarlane-t fikázni = Nem menő

“Nem adhatok mást, csak mi lényegem.”

Körülbelül annyira értékeljük az Oscar-díjat, mint Matolcsy György a valóságot, és mélységesen egyetértünk Beteg Fiúval a Trainspotting című filmtörténeti mérföldkőből, miszerint az egész nem más, mint egyszerű szimpátiaszavazás. Meg persze showműsor, a baromi jövedelmező fajtából.  Ennek a cirkusznak aktuális idei házigazdája, Seth MacFarlane azonban olyan hatást váltott ki nézők millióiból a teljesítményével, ami mellett nem tudunk szó nélkül elmenni, és ezúton üzennénk a méltatlankodóknak, hogy tök hülyék.

Ha valaki nem tudná, Seth MacFarlane a Family Guy című animált komédiasorozat megalkotójaként vált világhírűvé. A Family Guy-t rengetegen szeretik, és kábé ugyanennyien utálják gyakran szélsőséges humora miatt. Megosztó, közismert, és éppen ezért sikeres sorozatról van szó, mely azóta spinoffokba, újabb sorozatokba (American Dad), és MacFarlane első egész estés filmjébe torkollott (Ted). Hogy mit gondolunk ezekről, szeretjük őket, vagy épp az alkotót, most másodlagos – van, aki bírja gyakran fárasztó poénjait, van, aki pedig képtelen meglátni a humort a jeleneteiben. Az mindenesetre tény, hogy Seth Macfarlane éppen sajátos, sem istent, sem embert nem ismerő humorával jutott odáig, hogy az Oscar Gála műsorvezetője lett. Életműve során nem kímélte egyetlen etnikum, nemzet vagy felekezet tagjait sem, agyonostorozta a hírességeket, mindezt ráadásul gyakran annyira abszurd, és véletlenszerűnek ható jelenetek képében, melyek folyamatosan az átlagos amerikai tévénézők tűréshatárán táncoltak. És akkor most a sok baltaarcú besértődik azon, hogy ez a MacFarlane gyerek milyen szarul hostolta a gálát, mer’ végig rasszista vicceket mondott, és idióta kupléelőadást csinált az egészből. De most komolyan, mégis, mi a jó büdös francra számítottak? (tovább…)

A Nagy Duett meg a Gangnam Style

Nem is értem hogy, de a héten még egy fikázó megnyilvánulással sem találkoztam, ami a vasárnap leadott SuperTV2 A Nagy Duett című műsorának fenomenális performance-át illeti, történetesen Gáspár – Há’de nincs levegőm – Laci és Mónika Show Mónika közösen előadott Gangnam syle-ozása kapcsán. Na jó, a comment:com különösebb hozzáfűznivaló nélkül megosztotta a videót. Ahogy most én is, aztán jöjjön az eke. (A beágyazást előre kérésre megtiltotta anyám a feltöltő, úgyhogy a youtube-on kell nézelődni, bocsánat.)

https://www.youtube.com/watch?v=n29csj_J04c (tovább…)

A feldühödött hallgatók esti iskolára váltottak

Az enyhén bulvárosra sikeredett címből azért lehet érezni, hogy mennyire igaz az a mondás, hogy az iskolába csak melegedni és pihenni járnak a diákok. A legelszántabb HaHa aktivisták is, minden szívfájdalom nélkül vonultak be éjszakára az egyetemre szunyókálni, ezzel demonstrálva azt, hogy ők bizony nem tágítanak. Hogy ez mekkora egy baromság. Hogy miért? Mégis hány embernek baszhatta a csőrét, hogy páran az éjszaka (is) a suliban celláztak? Sehánynak. Mert én olyanról még nem hallottam, hogy alvással robbantottak volna ki országos forradalmat. (tovább…)

Összeesküvés-elméletek 2013/8. hét

Lemondott a pápa

“Kabbe gyíkok, én leléptem!”

Rovatunkban a közelmúlt eseményei kapcsán felmerült lehetséges magyarázatokat közöljük, melyeket blogok kommentjei közé hányva, a munkahelyi dohányzóban, a tömegközlekedés eszközein, vagy épp a gyógyszertárban sorba állva hallottunk embertársainktól. Az alábbi elméletek nem tükrözik az Entertainment Weakly szerzőinek álláspontját, azokat változtatás nélkül közöljük. A lemondások és leváltások hetét éljük, az aktuális elméletek ezúttal ehhez a témakörhöz kapcsolódnak.

# A pápa nem önszántából mondott le, hanem rákényszerítették.

# A pápa önszántából mondott le, hogy a kiskertjében tengesse utolsó napjait.

# A pápa önszántából mondott le, hogy elejét vegye valami még nagyobb botránynak (lehetőségek: jönnek az ufók, jön a világvége, jön egy aszteroida, hogy elpusztítsa a Földet, jön valami durva pedofil-ügy, jön valami nagy leleplezés a Vatikán durva pénzügyi machinációiról).

# A pápa azért mondott le, hogy beteljesedjenek Szent Malakiás próféciái: utóda lesz az utolsó pápa, és hamarosan itt a világvége.

# Hoffmann Rózsa és L. Simon László is csak a pápa példáját követik.

# L. Simon Lászlót leváltják.

# L. Simon László “nem mond le, nem váltják le, nem bírálta Fekete Györgyöt“.

# L. Simont leváltják, csak még nem tud róla.

# “Amerikából pénzelik a magyar szelet, hogy fújja tele hóval az utakat.” (Köszi, mz!)

 

Aljamunka a magyaroknak

Magyar vagy és komálod a szar melót? London csak rád vár! Elvették Trianont, hát most megszálljuk Londont. Megmutatjuk mi az az UNDERGRUND! Mert ez bizony a legalja.

London, az ötödik legnagyobb magyar város címmel jelent meg február 4-én egy cikk a hvg.hu-n, melynek apropóján kicsit jogosnak érzem a felszólalásomat, valamint enyhe felháborodásomat. Félreértés ne essék, aki akar, az húzzon innen el, aki meg nem az maradjon és fogja be szépen. Nyelni kell vagy menni kell. Egyszerűnek tűnik, mert az is.

Nem csak a már említett cikk az egyetlen, ami ilyen témában íródott. Emlékeim szerint Frei Tamás, a Fókusz, a Magellán, a Napló meg még ki tudja hányan csináltak még olyan hangulatú adást, melynek középpontjában az önszántukból külföldre települt magyarok sikerei és bukásai álltak. Nem irigylem én a pénzt azoktól, akik kimentek és megcsinálták a szerencséjüket, sőt, gratula nekik! A mai fiatalok – Jézusom! Nem vagyok én 50 éves – szóval ezek az anyaszomorító, élősködő korombeliek kibaszott laza hozzáállása mellett nem tudok szó nélkül elmenni.

Jaj, bazmeg haver, haggyá má lógva, kimegyek Bécsbe mosogatni, ahhoz nem kell jó nyelvérzék, baszom a szádat, inkább hozzá egy sört, anyám fizet! Szerencsére nincsenek ilyen barátaim, hogy szó szerint tudjak idézni, de szerintem így is elég életszagú a dolog. Na, akkor hogyé is van ez a bécsi mosogatós meló? Kimész és ott vagy, aztán?! Térkép baszod, utcanevek apám! Hagyjad már az ittas ellátó meg a diszkó közötti utat sem ismered, utoljára negyedikbe voltál turista olyan városba, amit nem is ismersz, így hogy akarsz te bármit is?! Ja, mer anyád majd küld pénzt, meg hazahúzza Bécs-Sopron-Győr autópályán a seggedet, ugye?! Nem elég, hogy megszült, felnevelt, még húszas éveid közepén is az ő vérét szívod. Csoda, hogy még van tartásod, haver!  De tudom, te bőszen próbálkozol. Mivel is, hogyan is?! Elvállalnál bármit csakhogy dolgozhass végre? Ugye, hogy nem. Akkor meséljél már arról nekem, drága barátom, hogy ez kinti mosogatás, mégis mi, ha nem aljamunka, amit ugyanúgy elvállalnál? Tudom én, annyi pénzért még lovat is szopnál. Na, akkor itt a fizetésem fele, menj és tedd szebbé a világot azzal, hogy szépen csendben megbaszódsz!

Na, persze ez a Kisalföld. A pesti vagányok Londonba vágynak.  (Fú de gyártom a sztereotípiákat.)Nosza, uccu neki cimborák! Hogy visszazuhanna a H&M-es, nulldioptriás, vastagkeretes szemüvegek eladási rátája, te jó isten. Mé’ há’ kimegyek Londonba, angolul tudok bazmeg, Fock LYou Mán, a Bitch PLease után Sir-t kell mondani, nekem ne, hallod?! Szóval kimegyek, anyám adott lovettát, arra az esetre, ha két hónapig nem találnék semmit… Na itt álljunk meg! Olyan nincs, hogy két hónapig nem találsz semmit, mert kimész baszki, ha egy hét után nincs milliomos meló, akkor bizony lehet menni kevernyi a maltert, amit 2-3 hét után úgyis megunsz, kicsit szétcsapod magad a 2000 forintos korsó sörökből, hazajössz és folytatod anyád pénzén való élősködést. Továbbá azt se felejtsük el, hogy feltehetőleg haverokhoz mész ki, náluk cellázol, amíg nem találsz magadnak lakást, meg magad mellé pár lepattant csövest, akikkel bérelhetsz – azt hiszed, hogy London szívében, de kurvára nem – a város külső részében egy ócska albérletet. Ezek a haverok (akikhez kimész) szerinted meddig tolerálják, hogy amíg ők szarrá dolgozzák a belüket, addig te munkakeresés címszó alatt az ő lakásukban lógatod a heréidet? Na, aztán ki, mikor szólalt meg utoljára angolul? Mert nem éppen ‘az utoljára 5 éve beszélt középszint’ az, ami London utcáin folyik.

De, ha már kimész, ne ragadj le egy munkánál, mert az ugyanúgy megöl, mint ahogy itthon is megölne, válts munkahelyet, lépj feljebb, legyen rád büszke anyád és persze, te is saját magadra, hogy nem egy koszos mosogatófiú vagy. Ha meg úgysem mész ki te nagyszájú fasz, akkor maradj szépen kussba, ne panaszkodj, költözz anyádhoz és vállalj el valami szar melót, így tudsz félretenni valamennyit – nem kell mindig meghívni a havert egy sörre, nyugodtan lehetsz vele is kicsit önző, ha már anyáddal szemben hosszú évekig az voltál – hogy fussa két havi kaucióra, hogy anyádnak is nyugta lehessen tőled, vagy hogy legyen pénz Railjetre Bécsbe vagy repcsire Londonba. Isten áldjon! Szevasz!

Életmentés like a BOSS

Mentem az életeket, mint atom.

Palvin Barbara lebeszélte egy rajongóját az öngyilkosságról. Erről írt a Velvet, de igazából én vagyok az anyaszomorító, isten átka, hogy szaros gumicsellóval belerúgok ebbe a szép csillámporos sztoriba. Szóval, Palvin Barbara immáron nemzetközi vizeken evickél, de nem is lófasznyi tutajos ladikkal, mert a lelkem a Victoria’s Secret angyala, ami szerintem bőven elég, hogy világsztárként beszélgessünk róla. Tátogott is már fasza fürdőruhás reklámfilmben, de Rerry Richardsonnak is pózolt már hotelből lopott egy szál fürdőköpenyben. Na, de most az életmentő gúnyát sikerült magára rántania, amikor egy öngyilkosjelölt twitter követője nyíltan szólt a nagyvilágba, hogy megy és lehúzza a klotyón az életét. Erre kapásból reflektált egy másik lány, feltételezem, aki a való életben, nem csak a nyomoronc interneten a barátja, hogy ugyan menjen már, biztos szar napja van. Már ettől is lenyugodott a lelkem és bocsánatot kért, amiért nem túl cizelláltan fejezte ki magát. Ééés az ötödik hozzászóló már az igazi Palvin Barbara volt, aki szintén csak annyit tudott hozzátenni az ügyhöz, ugyan menj már, hagyjad hagy aludjon. Ezt persze sokkal kedvesebben mondta, de a lényege kb ennyi volt. Barbara megnyitotta a szívcsakráját, hogy a szomorú lány is érezze a törődést: Ó Kisszívme! Ne mondj ilyet, erősnek kell lenned. Én itt vagyok neked. MI itt vagyunk neked. Küldöm a szeretetet. Hát ezzel az üzenettel az aznapra betervezett öngyilkosság megkapta az esőnapot. A csaj örült, hogy az igazi Palvin Barbara is reflektált, mert hát kell ennél több egy elkeseredett női léleknek? Nem.  És most jön a lényeg, amiért nekiálltam megírni ezt a sz#rt. A twitter beszélgetés további részében Palvin Barbara meg se szólalt. Az elkeseredett lány, példaképe megszólalása után nem győzött újabb kontaktot teremteni imádott modelljével, de azt valahogy benyelte az internet. Mert az internet már csak ilyen, beszoppantja a dolgokat. A lány mondta, hogy így meg úgy megölelné Barbit és bárcsak tudná mennyire szereti, vagy csak egyszer futnának össze, hogy megmondhassa neki: Te vagy a példaképem. A mennyből a pokolba, mi? Szevasz anyám, hozzád lett szólva, ezt most egy életre osszad be magadnak! Barbi tutira megcsinálta a napját a lánynak, de azt a pofára esést is megnéztem volna, minden egyes komment után – amit ugye nem Barbitól kapott – ahogy ott hisztizik és utál minden hozzászólót, aki nem Official Palvin Barbara. Csak ülnék és mondanám neki, hogy: sírgyál. Mert én ilyen szenyó vagyok. 

Legyen Ön a First Lady Bloggerina!

Na, anyukám, ha van eszed, jelentkezel! Bloggerina verseny van a Cafeblogon, persze hogy az volt az első gondolatom, ezt én is megnézem magamnak és jelentkezek a csajoskodásra, aztán Chat Gézáné születetett Csak Terézia néven rommá nyerem magam, de aztán szembetaláltam magam a szabályzat erre vonatkozó sarkalatos pontjával, valamint azzal a ténnyel, hogy női témában, női dolgokra, női olvasók kíváncsiak, én meg akár hogy is nézem, csak-csak két mogyi meg egy szafaládé lengőtekézik nap mint nap a gatyámban. Akkor csak írok róla. Nem csak rosszat.

Miért érdemes jelentkezni?

Mert a férfiak uralta blogketrec-harcban most a női cicaharcnak is helyet szorítottak végre. Most nem blogokat díjaznak, mint a hvg-s Goldenblog esetében, hanem kimondottan a női írókat és közülük is azokat – nem győzöm elégszer hangsúlyozni – , akiket még nem pénzel senki sem. Vagyis nem kell attól félni, hogy a Chili&Vanília írónője keresztbe alázza a mezőnyt és bezsebeli a győzelmet. A Cafeblog tényleg a csiszolatlan gyémántokat, az eddig elbujdosott tehetségeket keresi. Alábbiak fényében merem azt állítani, hogy nem túl nagy a konkurencia. Számszerűsítsünk? Ahhoz, hogy egy blog az Index blogketrecébe kikerüljön, 15.000 blogot kell legyűrni minden egyes nap, míg a bloggerina versenyen pár százan vannak a jelöltek. Jóval kisebb a mezőny, de az aranyérem akkor is ugyanakkora dicsfénnyel ragyog. És végre a bloggerek nem érzik úgy, hogy leszarják őket.

Mit veszíthetsz?

Egy Samsung laptopon kívül, amit potom 270 ezer kemény magyar forintért vágnak utánad a piarcon? Egy Nők Lapja Café munkalehetőségen kívül? A szakmai elismerést. A verseny egyik nagy dobása – gondolom, ezt  férfi találta ki, nőnek azért ennyi esze nem lehet, hehe – az, hogy a zsűritag tényleg olyan emberekből áll, akik láttak már betűket monitoron (is).

Ki a f#szomék ők?

Jakab Kriszta a Nők Lapja Café főszerkesztője. Nyilván van tapasztalata és tudja, kit keres magának, végülis ő lesz a nyertes főnöke. Mondom, hogy nem szarral gurítanak, kösd fel a tangabugyit, anyukám, és úgy bökj a jelölésre! De legalább szerezz be egy új helyesírási szótárt. Dulai Péter volt Indexes, a sportgézás csávó férfi szemmel olvassa majd az értékes pályaműveket és még egyszer, lassan mondom, hugica, sport-új-ság-í-ró, tehát tényektényektények és nem arra kíváncsi, szökött-e könny a szemedbe, mikor meghallottad a közös számotokat. Egyébként minek hallgatsz SP-t? Aztán itt van Hódos Hajni és Sixx. Sixxbazmeg!!! Jól hallottad! Menő bloggerek. Ők tényleg tudják, hogy a bloggerkedés nem éppen az a vígan kávét szürcsölgető, egész nap csak internetezek és ezért még pénzt is kapok álommunka, ahogy azt sokan hiszik. Hódos Hajni története amúgy is a hángériendrím: annak idején a Velveten kommetelt, így hívták meg a Malackaraj blogra, szerzőnek. Remélem, ebből az egy sorból azért érezzük, hogy k#rvára van remény. (Már csak azért is nagyszerű ez a tündérmese, mert az érem mindkét oldalát hűen ábrázolja. Egyrészről, hogy a poszt írója elolvassa a bejegyzéshez hozzáfűzött ’k#csög’ kommenteket, nem engedi szabadjára a posztot, amint az élesedett; másrészről, hogy a szűnni nem akaró köpködés helyett sokkal okosabb, szépen csendben maradni bazmeg és értelmes, igényes, ne adj isten kreatív hozzáfűznivalót megfogalmazni, ami végül megkaphatja méltó elismerését. De legyen elég ennyi a mai tanmeséből.) Ezek után és a Malackaraj mellett egy időben, nem kis energiát beleölve, sokszor az undort – ahogy azt kell, csak a papa kedvéért – szépen lenyelve, a Hogyvolt blogon levezényelt két széria ValóVilágot, Alekosz feleségkeresését, meg amíg bírta lendülettel, addig a magyar közszolgálati televízió önpusztító, kamikaze sorozatát, a Marslakókat is. Csak ez utóbbiért is kijárna a nem létező Adamatium érdemrend. De írt fociblogot az Indexen és a Hír24-re is posztolt, elég faszákat. Jelenleg Ő a Cafeblog egyik dedikált embere. Azért ez karrier, na. Sixx a Comment:com és a Hogyvolt blog motorjaként ismert, de ha az Index impresszumába belepislogunk, akkor láthatjuk, hogy Ő sem csak egy mezei blogger, hanem az Index 2 egyik felelős szerkesztője. Sixx biográfiájába nem mennék bele, hisz az adrenalin blogon olvasható magvas interjúból minden fontosabb infó megtudható. Amit aláírhatok, hogy a néphiedelemmel ellentétben, – amit a sok kedves kommentelő szentírásnak, de minimum rögvalóságnak tart, hogy Sixx egy tunya fasz, aki nem csinál szart se és mégis az Indexes újságírók közé tartozik, akik közül amúgy is mindenki egytől egyig, az utolsó kávéfőző titkárnőig, mindenki egy emberi formába ömlesztett, nagy rakás, tömény műpénisz – jól csinálja, amit csinál. Ha nem így lenne, akkor nem lenne ilyen titulusa az Indexnél és nem lenne a UPC Tévézni Rakenroll ’kampányának’ az arca. Meg a hbo.hu-ra se írna. A lényeg a lényeg, Ő is tudja mi fán terem a blogbejegyzés, elvégre 2006 óta több mint 12.000 posztot megírt már, ami rohadtul nem kis munka, bármennyire is könnyűnek látszik ez a popszakma.

Mi van még?

Részemről semmi. Szépen elültettem pár tanácsot azt hiszem és bár nem akartam ennyire szájbarágósan megmagyarázni, hogy mennyire hánytatott a bloggerek sanyarú élete, de valahogy csak nem tudtam leállni. Bocs. Záróakkordként itt egy kis utolsó löket. Sokak fejében megfordult már az a kérdés,  meg lehet-e élni a blogolásból? Nos, most itt a szembesítő válasz: a Bloggerina pályázattal, ha jól írsz, kisanyám, akkor most belenyúlhatsz a tutiba. Még a végén gratulálnom kell a verseny szervezőinek, és akkor mi lesz a legendás rosszmájúságommal?!

Szexista klippel pusztít Soerii & Poolek

Egy részletes elemzés már megszületett egy másik oldalon, amit itt nem említenék részletesebben, bármennyire is én írtam és bármennyire is az ismétlés a tudás jó édes anyja. Szóval a link emitten található, ha valaki kultúrára szomjazna. Az alábbiakban megtekinthető a csoda, na, de a feminista olvasóknak itt egy megelőző jó tanács a klippel kapcsolatban: menten kapcsolják ki a készüléket. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a második hallgatásnál már nem lehet nem imádni a Pusszyt. Bár a képi világa elég okádékra sikeredett, de pont ez volt a cél, hogy a jó, groteszk, szar humorral megáldott emberek érezzék az iróniát, a helyzet komolytalanságát, de ugyanakkor a prüdéria nagykövetei is bőséggel köpködhessenek utána. Gratula! Teljes siker.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLCafé oldalra!